By RylieKei & Bou-Chan:
Karácsonyi meglepetés

Egy délután az AnCafe próbált, mikor már mindenki fáradt volt, de senki nem akart szünetet tartani, nagy volt a hajtás. Ezerszer próbálták át a számokat, mert mindig valaki valamit elrontott. Egy akkord is képes volt elrontani egy teljes számot, mikor Kanon-nál betelt a pohár.

-Elég volt! Legalább egy percre odafigyelhetnél Takuya! Nem létezik, hogy ilyen béna legyél, és ne tudd lejátszani azt a kurva G-mollt!- kezdett ordibálni a vörössel.

-Hé, állíts már le magad, mindenki fáradt nem csak te! És attól, hogy ordibálsz vele, nem fogja szegény jobban csinálni!- válaszolt ugyanolyan hangnemben Miku.

-Még hogy állítsam le magam?! Viccelsz?! Mióta próbálni kezdtünk, mindig Takuya miatt kell leállnunk. Komolyan kezdem azt hinni, hogy nincs is itt rendesen, és azt hogy a G-moll-t nem is ismeri! Bezzeg Bou idejében!- húzta le a gitárját az erősítőről.

-Mi az, hogy Bou idejében!?- akadt ki Miku.
-Most meg hova mész?! A próbának még nincs vége!- szólt utána Teruki.

-Számomra igenis vége, oldjátok meg nélkülem!- szólt vissza, majd felvette a kabátját, és kiment a teremből.

-S..sajnálom...- mondta Takuya halkan, hibásnak érezte magát, hogy most Kanon, csak így itt hagyta őket.
-Nem, semmi baj, nem tehetsz róla. Ahogy közeledik az ünnep egyre mogorvább...- sóhajtotta Miku.

-Mióta beléptünk, azóta ilyen...- szólalt meg hátul Yuuki, miközben a billentyűzeten húzta végig az ujját.

-Nehéz elfogadnia, hogy Bou már nincs itt...- sóhajtott Teruki, majd rácsapott a dobverővel a cintányérra.

-Igen sajnos ő...-kezdett bele Miku, de nem fejezte be, hanem egy hatalmas vigyor kíséretében fordult hátra a többiekhez, akik nem értették, hogy mégis mi lelte az énekest.

-Na, mi bajod?- kérdezte Yuuki.

-Van egy ötletem!.- mondta lelkesen.

-Azt gyorsan verd ki a fejedből, senki nem öltözik be Bou-nak! -mondta a dobos.

-Baka! Nekem ettől jobb ötleteim vannak!- fordította el "sértődötten" a fejét.

-Halljuk!- mondta Yuuki és Takuya egyszerre.

-Szóval, mint tudjátok pár nap és itt a karácsony. Nos arra gondoltam, hogy beszélhetnénk Bou-val, hogy találkozzon Karácsony este Kanon-nal... Szerintem, jót tenne neki is, meg Kanon-nak is.

Miku ötletén a banda többi tagja elgondolkozott, hogy biztosan jó ötlet-e, és azon, hogy milyen kihatással lesz ez, ha Kanon megtudja, hogy ők szervezkedtek a háta mögött.

-Ez biztos, hogy jó ötlet?- kérdezte halkan Takuya.

-Ennél rosszabb, már nem lehet...- mondta az énekes, és odasétál a kanapéhoz.

-Egy próbát megér... De akkor mindannyiunknak segítenie kell. Én benne vagyok.- bólintott rá Yuuki.

-Én is.- mondta Takuya, és a billentyűssel együtt Teruki-ra néztek.

-Nem tudom srácok... Bou is biztos elfoglalt... És hát...- mondta, mikor az énekes ránézett nagy szemeivel, és mintha szuggerálta volna őt.- Na jó, legyen...- sóhajtotta.

-Akkor ezt megbeszéltük.- pattant fel Miku.- Már csak 3 nap van, addig a bizonyos napig, szóval, mindent bele srácok.

-Beszélj Bou-val, és vidd el vásárolni, addig Takuya körbe érdeklődi Kanon-t, míg Yuuki zenét keres, és én helyet.- adta ki a feladatokat Teruki.

-Szuper, én is így gondoltam.- vigyorgott Miku.- De ezeket már csak holnap, mert már elég későre jár az idő.

-Mért pont én Kanon-t?- kérdezte Takuya és lejátszott egy G-moll-t.- Háhá, megy ez.- vigyorgott nagy boldogan.

-Mert azt mondtuk, hogy te...- nézett rá Teruki.

-Jó...- sóhajtott, majd a gitárját belebújtatta a tokjába.

-Nos akkor mindenki tudja a dolgát... És Yuuki.- szólt oda a göndörnek Miku, miközben a cuccait szedte össze.

-Hm?- nézett fel a billentyűs.

-Valami hangulatos zenét keress!- vigyorgott Miku.- Nah, én megyek, jó éjt és Nyappy!- szólt hátra, miközben kilépett a helységből.

A többiek is lassan szállingóztak haza felé, és útközben a három srác megállt hógolyózni.

-Még hogy hangulatos zenét...- morogta az orra alatt Yuuki, mikor a dobos hógolyója képen találta. -Hééé...!- döbbent meg, majd ledobta táskáját, és futni kezdett Teruki felé.