-Juj, Yuuki bevadult!- vigyorgott a dobos, mikor megcsúszott és fejjel beleesett egy nagy hókupacba. A billentyűs kapott az alkalmon, és rávetődött Teruki-ra.

Takuya, pedig csak nevettet felettük állva, mikor Teruki lerántotta a hóba.

-Hé, ez hideg!- sikította.

-Jó észre vétel! A hó, az hideg. -vihogott Yuuki és egy adag havat nyomott a dobos nyakába.

-Áh!- szisszent fel Teruki, majd belenyomta a billentyűs fejét a hóba.

-Umm..- kiabálta a göndör, amin Takuya ismét jót nevetett.

-Te is kérsz?- nevetett a dobos, majd elengedte Yuuki-t, a kezébe vett egy jó adag havat, és Takuya gatyájába nyomta.

-Wáá!- sikította, majd gyorsan felpattant, és elkezdett ugrálni.

Teruki a két srácon egy jót nevetett, míg kirázta a nyakából a havat. Felkelt, majd leugrálta a ruhájáról is, majd a két srácra nézett.

-Menjünk. Fáradt vagyok.- vigyorgott.

-Én is..- mondta Takuya, majd maga köré csavarta karait.

-Fázol?- kérdezte vigyorogva, mikor látta, hogy Yuuki hasra esik.

-Csak egy kicshit...- -tüsszentette el a végét.

-Gyere csak!- karolta át, majd takarta be Takuya nyakát a sáljával.

A gitáros teljesen elvörösödve állt Teruki mellett. Ez idő alatt, Yuuki is kimászott a hóból, és mikor meg látta a dobost, meg a gitárost röhögve szólalt meg.- Meleg a hangulat.

-Hülye! Csak Takuya fázik...- válaszolta Teruki elvörösödve.

-Tudom én.- vigyorgott, majd odasétált a táskájához, vállára kapta és visszafordult társaihoz. -Jó meleg estét nektek..- vihogott.

-Barom.- morogta a dobos, majd elindultak újra. -Takuya, merre laksz?- fordította a fejét a gitáros felé, majd elmosolyodott, annak piros ábrázatán.

-Hát, innen gyalog, még egy kicsit messze.- motyogta maga elé.

-Akkor elkísérlek, meg ne fázz.- mosolygott a dobos.

-Köszönöm, de nem muszáj... Már te is biztos mennél haza..-

-Ragaszkodom hozzá.- erősködött, és végül haza kísérte a gitárost, majd indult ő is haza felé, hívott egy taxit, amivel gyorsabban hazaért.

Másnap a csapat tagjai ismét próbára vonultak, és ezúttal Kanon késett, így még volt idejük összeegyeztetni a dolgokat.

-Találtam egy jó kis karácsonyi dalt. Az oké lesz? Elég hangulatos?- kérdezte Yuuki.

-Én nem ilyen hangulatosra gondoltam.- fintorgott az énekes.

-Hát akkor? Valami romantikusra?- vigyorgott, majd Teruki-ra és Takuya-ra nézett.- Na, milyen volt az este?

Szegény Takuya megsemmisülve, és teljesen elvörösödve állt, és nézett a többiekre, még Teruki azon volt, hogy leüti billentyűsüket.

-Foglalkozz inkább a zenével!- vetette oda ingerülten Teruki.- A helyen gondolkoztam... Egy hangulatos kis teaház?- kérdezte és kifújta a levegőt.

-Oda Kanon elmenne?- kérdezte Miku.

-Passz. Ha Bou hívja, talán...- mosolygott.

-De ő a meglepetés...!

-Hai, tényleg!- mosolygott zavartan.- Akkor mi az a hely, ahova elmenne Kanon?- kérdezte, mikor a basszeros belépett és elhallgattak.

-Ti rólam beszéltek?- kérdezte.

-Nem!- mondták egyszerre.- De ha már itt vagy, akkor kezdjük a próbát.

-Nekem mindegy!- vont egyet a vállán, majd kezébe vette a gitárját, és rákötötte az erősítőre.

-Srácok, arra gondoltam, hogy kezdésként eljátszhatnánk egy régi számot.- kezdte Miku.