-Tényleg?- kérdezte vissza Yuuki döbbenten.

-Nem láttátok? Közel áll a szívéhez a Maple Gunman...

-Jah, hogy AZ! Értettem.- nevetett Yuuki.
Ezzel Teruki távozott és megkereste Kanon-t. Meg is találta a fal mellett ült, és szívta a cigijét, mikor leült mellé.

-Mire volt jó, ez?- kérdezte a basszistát.

-Nem tudom... - hajtotta le a fejét.- Tudom, hogy hónapok teltek el azóta, hogy Bou elment, de nekem annyira hiányzik.- mondta halkan.

-És erről a többiek tehetnek?
-Nem...- fordította a dobos felé a fejét, de nem nézett a szemébe.

-Hát akkor, mért őket hibáztatod?
-Miért, kit hibáztassak?! Őt nem hibáztathatom...

-Az lenne a legjobb, ha senkit. De ha ennyire hiányzik neked, miért nem beszéltél vele?

-Mert nem tudok.

-Miért, mi tart vissza?- kérdezte.

-Én.

-Konkrétabban?
-A hülyeségem, az, hogy olyan hideg vagyok az emberekkel, és úgy az egész viselkedésem, nem tudom, hogy tudnék vele beszéli... Ő egy élet vidám srác, nem kell neki olyan valaki, aki a boldogságát csak gátolja...

-Miért nem kellenél neki? Hisz, nagyon jó barátok voltatok.

-Gondolod?- nézett Teruki szemébe.

-Én ezt tudom.

Kanon elmosolyodott, majd elnyomta a cigijét, és megölelte Teruki-t.

-Köszönöm.
-nincs mit.
-Sajnálom, ami bent történt, nem akartam senkit sem bántani...- nézett el.

-Ezt ne nekem mond..- mondta Teruki és felkelt a fal mellől.

-Igaz.- sóhajtott, majd ő is felkelt.
-Sok sikert.
Kanon nyelt egy nagyot, majd visszament a terembe, mire mindenki rákapta a tekintetét. De nem érdekelte, odalépett Takuya-hoz, aki hátrált egy kicsit.

-Ne haragudj. Nem akartalak bántani. És megijeszteni sem állt szándékomban.- mondta lehajtott fejjel.
-Pedig egész jól összejött.- morogta Yuuki.
A fekete ezt elengedte a füle mellett.

-Jó gitáros vagy, és amiket mondtam rólad akkor, azokat nem gondoltam komolyan.

-Előbb még teljesen mást vágtál a fejemhez.
-Tudom, de nem gondoltam komolyan. Sajnálom.- sütötte le a szemeit, majd leült a gitárjához a földre.

-Nem haragszom..