-Az egészet...- fogta meg Bou kezeit.

-Nem...vagyis igen...de nem, úgy ahogy gondolod.

-Hát, hogy?

-Miku csak megkérdezte, hogy nem szeretnék e veled találkozni és ..
-És szerettél volna... - hajtotta le a fejét.- Ne viccelődj velem..

-Miért viccelnék ilyennel?
-Ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen...

-Miért?- kérdezte. Nem értette, hogy mitől lett ennyire lehangolt az egykor vidám barátja.

-Bou, miattam jöttél ide?- nézett fel.

-Igen, mégis ki miatt jöttem volna?

Kanon nyelt egyet, lenézett, majd felállt, még mindig fogta Bou kezét. Közelebb hajolt hozzá, majd a szőke kakaó barna szemeit fürkészte. Bou lesütötte a szemeit, mire a basszeros végig simított egyik kezével az arcán.
-Menjünk el, sétálni.- kérte a szőke.
-Jó... Azt hiszem jót fog tenni.- kapta el a fejét, majd gyorsan felvette a kabátját, és a pénzt az asztalra nyomta.

Bou is felvette magára a kabátot, majd csendben haladt Kanon mögött, kifelé a kávézóból.

A park felé sétáltak, majd ott egy kispatak mellett megálltak. Kanon elmosolyodott, lenyúlt a hóba, gyúrt egy hógolyót és megdobta vele Bou-t. A szőke teljesen meglepődve vette tudomásul, hogy az ép az imént találta telibe egy fagyos labda.
-Na várj csak mondta és ő is hógolyót gyúrt, majd meg akarta vele dobni a basszerost, de az sikeresen kitért előle.
-Előbb kell felkelned ahhoz, Bou!- vigyorgott, mikor a szőke eltalálta és még ráadásul a hóban is találta magát.

-hogy is mondtad az előbb?
Kanon kapálózott, mikor beverte a fejét a fába, és az megrendült.

-O-o.- nyelt egyet, mikor a következő pillanatban, a nyakában landolt a hó.

Bou először megdermedve nézte a hókupacot, majd miután abból előbújt Kanon feje, hangos nevetésbe kezdett.

-Arigatou...- morogta, majd fel akart kelni, de megcsúszott, ekkor Bou odament hozzá, és segíteni akart neki, de ráesett a feketére.
Kanon megkövülten nézte a másikat, akinek az arca, igencsak kezdett hasonlítani egy paradicsomra. Majd mikor a szőke hapcizott egyet, a basszeros kibújtatta egyik karját a hó alól.

-Csak nem fázol?- kérdezte.
-Én nem..- mondtad, bár szája igen csak a lilás árnyalatban pompázott.

-Na persze...- érintette meg Bou arcát, majd közelebb hajolt, és ajkait hozzáérintette a másikéhoz. Bou teljesen ledöbbent, ilyenre nem számított a basszerostól. A fekete egy ideig nézte onnét a mély barna szemeket, majd el akart hajolni, de Bou visszahúzta őt. -Karjait átfonta a másik nyaka körül, majd finoman ráharapott alsó ajkára, amitől a fekete hajú srác egy aprót sóhajtott, ami épp elég volt Bou-nak, hogy nyelvét ácsusztasa a másik szájába. Óvatosan húzta végig nyelvét a másik fogsorán, majd lassan felfedezte annak száját, végül lassú táncba csábítva a másikat. Egy kis ideg ez így ment "szerelmesen" csókolták egymást, majd Kanon, kapcsolt és átvette az irányítást. A csapat többi tagja követték őket a kávéháztól, idáig. Yuuki bökdösni kezdte Miku vállát.

-Te is látod, amit én? És hova tűntek Takuya-ék?- kérdezte a billentyűs.

-Nem tudom, de az egyre sokkolóbb.- mutogatott a csókolózó pár felé

-És mind ezt, azért mert a szőke fázott? Ha már itt tartunk, én is fázok...- morogta a göndör hajú.

-Menj a közelemből.- mondta Miku gyorsan, mikor Yuuki kiejtette a száján azt , hogy ő is fázik.

-Baka! Egyátalán veszed még a kamerával?- kérdezte gyorsan, mikor Takuya és Teruki tiszta havasan nevetgélve kerültek elő.

-Ezt úgy gondoltam már nem kéne rá venni.

-Meg értem...- dünnyögte, majd átfogta a karjait, hogy ne fázzon annyira.

-Na, mi történt eddig?- kérdezte Teruki, mikor már Bou és Kanon Nem ízlelgették egymást.

-Áh semmi különös, a szőke fázott, erre Kanon lesmárolta.- vázolta a helyzetet tömören a billentyűs.

Kanon kipirult arccal nézett a ez egykori gitárosra.
-Fá... fázol még?- kérdezte dideregve.

Bou csillogó szemekkel nézetet a másikra.- Nem.- suttogta.
-Örülök...- mosolygott egy kicsit, majd kiemelte másik kezét is a hó alól.- Itai!- mozgatta meg a kezét.

-Fáj?- fogta meg Kanon kezét.
-Hai. Teljesen átfagyott..

-Szegény..- suttogta, majd ajkaihoz emelte a másik srác kezét, és apró puszikat adott rá.

Kanon lereagálni sem tudta a dolgot, becsukta a szemét, de mikor kinyitotta már nem a parkban volt, a saját nappalijában a kanapén feküdt, és a tévében az a felvétel ment, amit Miku-ék készítettek. A basszeros elmosolyodott, majd kivette a lejátszóból a kazettát, és telefonért nyúlt. Bou-t hívta, aki boldogan emelte meg a kagylót.
-Igen?- szólt bele a kis szőke.
-Boldog Karácsonyt Bou-Chan.- mosolygott Kanon

-Neked is.- jött a boldog válasz.